Bubi Zora 2011.02.07. 17:39

Füvezzünk

Hoppá. A bűn útjára tévedtem volna? És vajon erre csábítom a kedves Olvasót is? Neeeeem. Erről szó sincs. Elvégre rossz az, aki rosszra gondol :-)

Egyszer valaki azt mondta (és itt most egy ismeretlen "szerző" idézete következik), hogy "a füvet nem legelni kell, hanem szívni" és még mielőtt lecsapna rám az ORFK kábszerellenes osztályának kommandója, vagy a titkosrendőrség, előre bocsátanám, hogy én ezzel abszolúte nem értek egyet. Én ugyanis a (relatíve) egészséges életmód híve vagyok és azt mondom, hogy márpedig a füvet LEGELNI KELL, és nem szívni! A mai receptem ennek jegyében készült.

Kedveseim, nehogy azt gondoljátok, hogy megártott a falusi levegő és teljesen bezizzentem (bár arra mindig van esély...) és vígan legelésző milka tehénnek képzelem magam a nagy falusi élet idilljében. Csupán tisztelettel adózom egy igazi, hamisítatlan, a magyar közízlésnek esetleg meghökkentő, de finom és egészséges dalmát köret előtt, amit úgy hívnak, hogy MIŠANCIJA (vagy mišanca). Lefordítva "keveréket" jelent, de hogy pontosabban meghatározzam, ez egy gazból álló keverék, amit a dalmátok leginkább köretként készítenek el, de van tésztaszósz és sós rétes-, vagy pitetöltelékes variációban is. A keverék a dalmát hegyeken termő "zöldfélék" zsenge hajtásaiból tevődik össze: vad hagymafélék, káposztafélék, vadon termő zsenge fűszerek pl. édeskömény, vadon termő mángold, ruccola és más egyéb, számomra meghatározhatatlan fűfélék keverékéből (erősen gyanítom, hogy ezek nem találhatók meg a "Kis Növényhatározóban"). Gyakorlatilag lekaszálják a hegyoldalt és a köznyelven "gaz"-nak nevezett cuccot eladják a piacon. Ilyenkor a tél vége felé szinte minden nagyobb horvátországi piacon kapható. Zágrábban a Dolac és a Dubrava piacon biztosan van. Nálunk a nővérem "honosította" meg ezt a köretet. Egyszer a tél vége felé elment Zágrábban a kedvenc dalmát zöldségárus bácsijához és ott látott egy halom zsenge gazt, majd meredten bámulva megkérdezte, hogy ez meg mi a ... Aztán a zöldséges jót nevetett és elmagyarázta neki, hogy "mi fán terem" a cucc és hogyan kell elkészíteni. Azóta az évnek ebben a szakaszában mi is rendszeresen csinálunk egy-két adaggal. Tudom, a húsimádó haverjaim most majd jót röhögnek, de a vega haverjaim asszem kezet fognak rázni velem ezért a receptért :-))) Nekik biztosan bejön majd.

Így néz ki a tisztítás különböző fázisaiban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lényeg, hogy ha valaki hozzájut, először át kell válogatni, a fonnyadt részeket levágni és kidobni, majd 2-3 vízben jól átmosni, aprítani és jó le kell csöpögtetni. Ha tésztaszószba kerül, akkor nem árt esetleg átpörgetni salátacentrifugán (ha van).

A mišancija köret hozzávalói és receptje a következő:

0,5 kg mišancija, 3-4 közepes szem krumpli, 4-5 nagyobb gerezd fokhagyma, extra szűz (ha lehet házi) olívaolaj, só, vegeta.

Felteszünk egy lábasba sós vizet forralni és amikor felforr, beledobjuk az alaposan átmosott és felaprított mišanciját és megfőzzük. Sajnos nem elég csak "megdögleszteni", mint a spenótot vagy mángoldot, hanem rendesen meg kell főzni, mert a vastagabb szárú füvek rágósak maradhatnak. Közben megpucoljuk a krumplit, felkockázzuk és egy másik edényben sós vízben megfőzzük. Ha kész a két fő összetevő, akkor az olívaolajon megpirítjuk a fokhagymát, rádobjuk a krumplit és a lecsöpögtetett főtt mišanciját, szórunk rá vegetát, majd jól átkeverjük. Hogy ne legyen nagyon száraz, öntünk hozzá a zöldek főzőlevéből, hogy egy kicsit levesebb állaga legyen. A dalmátok általában sült halhoz szokták kínálni, de nálunk sült kacsamell került mellé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kutattam egy kicsit a különböző horvát gasztro-blog oldalakon és találtam egy "gazos" tésztaszósz receptet. Így elsőre nem hangzik rosszul. Ha legközelebb hozzájutok egy kis "gazhoz" én is ki fogom próbálni:

Mišancija tésztaszósz hozzávalója és receptje:

30 dkg mišancija, 4 gerezd fokhagyma, 4 ek. extra szűz (ha lehet házi) olívaolaj, 5 dkg húsos füstölt szalonna (vagy flancosan mondva pancetta), só, bors, 3-4 ek fenyőmag, 2,5 dl főzőtejszín, 2-3 db sózott szardella, 1 kisebb csomag reszelt parmezán sajt, 500 g tagliatelle tészta.

A tésztát al-dentére főzzük, leszűrjük és félretesszük. A mišanciját a fent leírt módon megtisztítjuk, felaprítjuk és majdnem szárazra lecsepegtetjük, vagy kicentrifugázzuk. Egy szélesebb lábasban feltesszük az olívaolajat melegedni, majd rádobjuk a felkockázott szalonnát és üvegesre pirítjuk. Amikor a szalonna megpirult, rádobunk 2 gerezd felaprított fokhagymát, majd rádobjuk a gazkeveréket és átkeverjük, sózzuk-borsozzuk, majd lefedjük. A lángot kisebbre kell venni és jól átpárolni a zöld keveréket rajta. Kevés víz folyamatos hozzáadásával főzzük addig amíg a zöldek meg nem puhulnak. Amikor már majdnem kész, dobjuk rá a fenyőmagot, a sózott szardellát, a maradék 2 gerezd fokhagymát felaprítva, 1 dl vizet, a 2,5 dl főzőtejszínt, majd szórjuk bele a kisebb csomagnyi reszelt parmezánt és jól keverjük át az egészet. A kész tésztaszószt keverjük össze a tésztával és tálaljuk. A tetejét meglocsolhatjuk egy kis olívaolajjal és megszórhatjuk még egy kis parmezánnal.

Egész finom lehet így is és szerintem jól csúszna rá egy pohárka száraz fehérbor (pl. chardonnay).

Jó étvágyat hozzá! Bár elsőre szokatlan kajának tűnik, de bátran próbáljátok ki!

 

 

Sajnos én egy lusta blogger vagyok. Ez abból is látszik, hogy egy éve kezdtem el blogolni, de a posztok száma azóta nem nagyon nőtt. Sajnos ritkán száll meg az ihlet (meg aztán néha belejátszik az időhiány is) így aztán pillanatok alatt eljött az újabb Karácsony és nagyon gyorsan el is múlt. Némi késéssel kerül fel a karácsonyi menünk receptje, de ez egy jolly joker típusú kaja, ami minden más ünnepi alkalommal gyorsan elkészíthető. Mivel Márton napkor nem érte utol a libáinkat a végzet, a "kivégzésre" Karácsony előtt egy héttel került sor. Talán jobb is, mert mostanra akkora "bundát" növesztettek pihetollból magukra a kis drágák, hogy két liba tollából meglett egy nagypárnányi toll és szinte alig voltak tokosak, úgyhogy nagyon gyorsan végeztünk a libapucolással. Tudom, most sokan fognak röhögni, de a mi libuskáink boldog libák voltak és nem kerültek a tömőgép elé pusztán azért, mert anyu nem tudta, hogy hol is tömethetné meg őket. Azóta már meglett az infó, úgyhogy a jövő évi libasereg már nem fogja megúszni ezt a tortúrát. Ahhoz képest, hogy nem voltak tömve, elég szép mennyiségű zsír lekerült róluk, és bár a májuk nem volt akkora, mint a tömött társaiké, azért finom volt. A gondos "bioüzemanyagos" táplálásnak (kukorica, búza, meg töménytelen mennyiségű fű és egyéb zöldféle az udvaron) köszönhetően mennyei ízű lett a húsuk, és itt most egy nagy bocsánatkéréssel tartozom drága vegetáriánus barátaimnak akik olvassák néha a blogot :-)

Nálunk a karácsonyi szárnyasok (legyen az akár liba, kacsa, pulyka vagy csirke) fontos és szinte elmaradhatatlan hozzávalója egy gyümölcs, melyért a bunyevácok és a sokacok is odavannak, melyből szerintem az egyik legfinomabb pálinka készül, melyet egy-két dalban is megénekeltek és mely Horvátországban elterjedt női név is, ez pedig a DUNJA, azaz magyarul birsalma. Én ódákat tudnék róla zengeni, annyira szeretem. Nálunk minden évben készül belőle befőtt, dzsem és sajt is, illetve el szoktunk belőle menteni egy pár darabot a karácsonyi ebédhez. Mivel nem egy szokványos gyümölcs és önmagában elég csekély a cukortartalma, így ez az egyetlen gyümölcsféle amit húshoz el tudok képzelni. Nővérem pl. a disznóvágásos cigánypecsenyéhez állandóan befőttet eszik, ami tőlem igencsak távol áll. Nos akkor jöjjön a recept.

Birsalmával töltött liba mlincivel

Hozzávalók: egy szép nagy (ha lehet házi nevelésű) liba, 2-3 nagyobb szem birsalma, só, esetleg Vegeta.

Elkészítés: a libát kívül-belül bekenjük sóval és Vegetával, majd a belsejét megtömjük a gerezdekre vagdalt, előzőleg a magházától megtisztított birsalmával, majd a nyílásokat hústűvel lezárjuk. Nagy sütőedénybe tesszük, öntünk alá egy jó nagy pohárnyi vizet (attól lesz szaftos a hús) és alufóliával letakarva 170-180 fokon szépen lassan sütni kezdjük. Amikor már majdnem kész, levesszük róla a fóliát, leöntjük az alatta összegyűlt zsírt és ha légkeverős a sütő, akkor légkeveréssel szép ropogósra sütjük. Közben locsolgatjatjuk egy kicsit a kisült zsírjával.

Köretnek a benne sült birsalmát szoktuk kínálni, illetve sütünk hozzá krumplit pékné módra (ez nálam úgy néz ki, hogy nagy szeletekre vágom a krumplit, előfőzöm, majd libazsíron lepirítok fokhagymát, rozmaringot, kakukkfüvet és ebbe beleforgatom a krumplit és sütőben ropogósra sütöm) és mlincit kínálunk. A mlinci egy tésztaféle, amit én molnár tésztának fordítanék, mert talán ez az elnevezés áll a legközelebb az eredeti horvát kifejezéshez. A mlinci elkészítése nem egy bonyolult művelet, de ha nem akarunk vele vacakolni, a horvát piacokon és nagyobb élelmiszer áruházakban vehetünk nagyon jó minőségűt.

Mlinci:

Lisztből és langyos sós vízből nem túl kemény tésztát gyúrunk, amit 4-5 cipóba kell elosztani. A cipókat kinyújtjuk, de ügyeljünk rá, hogy ne túl vékonyra, majd az elkészült lapokat egy tepsi hátulján, vagy a sütőrácson addig sütjük, amíg nagyon enyhe barnás színt kap. A kihült sült tésztát nagyobb darabokra törjük és enyhén sós forrásban levő víze dobjuk, egyszer megkeverjük és rögtön leszűrjük. Az így kapott főtt mlincit meglocsoljuk olvasztott zsírral és kicsit átkeverjük. A mlinci előre is elkészíthető és száraz helyen, gézzacskóba csomagolva sokáig eláll. 

Íme a "mestermű":

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Desszertnek az egyik kedvenc mediterrán tortámat, a Spliti tortát készítettem el. Bár az elkészítése kissé macerás és időigényes, de az íze kárpótol mindenért és a receptje az "egyszerű de nagyszerű" elvet követi, aminek én abszolút a híve vagyok a főzésben.

Splitska torta - Spliti torta

A tészta hozzávalói: 15 dkg dió, 15 dkg aszalt füge, 15 dkg mazsola, 3-4 kanál rétesliszt (félfogós liszt), 9 tojásfehérje, 9 kanál kristálycukor.

A tészta elkészítése: vágjuk kisebb darabokra a diót, fügét és mazsolát, majg keverjük át a liszttel. A tojásfehérjéket verjük kemény habbá a cukorral és lassan dolgozzuk bele a liszttel kikevert hozzávalókat ügyelve arra, hogy a tojáshabot ne törjük össze. A masszát egy kb. 35x40 cm-es kizsírozott-kilisztezett tepsibe öntjük és 180 C fokon kb. 25 percig sütjük. A kész tésztát hosszában 3 egyforma csíkra vágjuk és megkenjük a krémmel.

A krém elkészítése: 9 tojássárgája, 7-8 kanál porcukor, 25-30 dkg vaj, vaníliás cukor (én mostanában a bourbon vaníliás változatot használom mert finomabb). A tojássárgákat habosra keverjük a porcukorral, majd gőz fölött sűrűsödésig keverjük tovább. Amikor kihült, hozzákeverjük az előzőleg habosra felvert vajat, majd a kettőt együtt még jól átkeverjük, majd megkenjük vele a lapokat. A tortát megszórjuk csokireszelékkel, vagy egyéb cukordísszel. Tálalásig a hűtőben, vagy nagyon hideg helységben tároljuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó étvágyat kívánok hozzá!

u.i.: jó lenne néha egy kis visszacsatolás az olvasóktól, de itt sajnos csak úgy lehet kommentet beírni, ha bejelentkezik az ember. Minden esetre a címemre is küldtehtitek: bubi0513@gmail.com

 

Nemsokára itt van a Márton nap, úgyhogy lehet készülődni a libás fogásokkal :-) A Márton nap ünneplésének, az új bor megszentelésének, a liba különböző módon történő elkészítésének nagy hagyománya van Horvátorszában is. Ilyenkor a pincetulajdonosok igencsak vidám hangulatú bulikat tartanak. Persze az ilyenkor a szolgálatot teljesítő rendőrök is igen jól keresnek annak ellenére, hogy Horvátországban megengedett egy pohárka bor elfogyasztása mielőtt autóba ülne az ember. Csak hát Márton napon amikor megszentelik az új bort, bizony néhány sofőr nem bír megállni az egy pohárnál...

Pár évvel ezelőtt volt szerencsém részt venni egy vidám hangulatú Márton napi ünnepségen egy régi ismerősömnél akinek Zágráb közelében van egy takaros hétvégi háza, melyhez a hangulatos berendezés mellett természetesen tartozik egy borospince is. Ezen a napon ő is mindig nagy zenés-táncos bulikat szervez a rokonoknak, ismerősöknek. A bőséges vacsora előtt természetesen sor kerül a bor megszentelésére is, melyet szakavatott, papnak öltözött borkedvelők végeznek el egy igen szórakoztató műsor keretében. Íme egy-két kép a borszentelésről:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Természetesen a borszentelés alkalmával nem maradhat el a bőséges finom fogásokkal teli vacsora sem, melyhez hozzá tartoznak a különböző libás fogások is. Ami a libákat illeti, mi az idén beszereztünk 4 db Al-Kaida típusú libát Oszama-bin Márton vezetésével. Ezek az első ránézésre jámbornak tűnő madárkák napi szinten terrorizálják az egész udvart. Nem kímélik sem a tyúkokat, sem a kutyákat, sem a macskákat, de néha még minket sem. A kutyákkal naponta vívnak ölre menő harcot a kajáért, mert ugye nem elég nekik a kukoricadara meg a rengeteg fű, de szemet vetettek a blökik ebédjére is. A tyúkok csak laposkúszásban mernek közlekedni az udvarban, hogy ne érje őket nagyobb atrocitás és a macskák is csak a háztetőn keresztül merik megközelíteni a hátsó kertet. A gúnár olyan szépen sziszeg a közeledőre, hogy bármely királykobra sírva könyörögne korrepetálásért sziszegésből. Minden esetre a rossz tulajdonságaik mellett azért vannak jók is. Mindenek előtt az, hogy olyanok, mint a beépített riasztóberendezések és néha előbb jelzik, ha valaki bejön az udvarba, mint a kutyák. Pluszként írható fel az is, hogy bio-fűnyíróként tevékenykednek, úgyhogy a fűnyíráshoz nem kell túl gyakran áramot használni. Anyu a fejébe vette, hogy azért nem ártana tömni őket, hogy szép nagyra hízzon a májuk és ha minden igaz a napokban érkezik meg a kölcsön kért tömőgép is. Eleinte hevesen tiltakoztam eme szadista szokás miatt, de aztán eszembe jutott, hogy mennyit terrorizálták a körülöttük élőket, úgyhogy a tömést vehetjük egy kisebb fajta revansnak is... 

Mivel a Márton nap már vészesen közeleg és a libuskáinkat még tömni kell, azt hiszem, hogy nálunk az első libás fogás Karácsonyra marad, de sebaj, mert a Karácsony is lassan itt kopogtat az ajtóban. Minden esetre annak aki kedvet kapott egy kis libás koszthoz, íme egy klassz recept, melyet érdemes kipróbálni.

Liba Turopoljei módra

(Turopolje egy Zágráb közelében található falu, mely leginkább a faluról elnevezett sertésfajtáról ismert. A cocák szerintem úgy néznek ki, mint egy dalmata - mely szintén horvát származású - azaz fehér alapon fekete foltos.)

Hozzávalók 6-8 fő részére: 1 db  2,5 kg körüli liba, 50 dkg kukoricadara, libamáj és zúza, 4 kanál olaj vagy zsír, 1 nagyobb fej hagyma, 1 kanál Vegeta, 1-2 szegfűszeg, 3-4 nagyobb gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt fűszerpaprika.

A libát mossuk át, majd szárítsuk meg. A sütés előtt pár órával, de jobb egy nappal előbb kívülről és belülről bekenni egy kanál só és egy kanál Vegeta keverékével. Sütés előtt öntsük le az olajjal vagy olvasztott zsírral és öntsünk a tepsibe két ujjnyi vizet, majd előmelegített sütőben süssük majdnem készre. Sütés közben néha locsolgassuk a saját levével.

Amíg a liba sül, készítsük el a köretet. 7,5 dl vízbe tegyünk sót és vegetát, a felaprított libamájat és zúzát, valamint a felaprított hagymát és fokhagymát, melyet korábban átpirítottunk egy kicsit egy kis olajon vagy zsíron. Adjuk hozzá a szegfűszeget, borsot és pirospaprikát, majd az egészet főzzük addig amíg a máj és a zúza megpuhul. Eztán öntük bele a kukoricadarát és állandóan kevergetve főzzük készre. Ha a massza túl sűrű lenne, szükség szerint öntögessük fel egy kis meleg vízzel. Amikor majdnem teljesen elkészült a liba, vegyük ki a tepsíből, öntsük le a kisült zsírt, majd a tepsi alján oszlassuk el a masszát, locsoljuk meg egy kicsit a liba kisült zsírjával és tegyük vissza rá a libát, majd az egészet süssük együtt még kb. 30 percig. A sült libát szeleteljük fel és tálaljuk a kisült kukoricadarás körettel. Friss saláta, vagy akár házi savanyúság is illik hozzá. Bár a libamáj ilyen módon történő felhasználása pazarlásnak tűnhet, de érdemes kipróbálni ezt a receptet. Ha esetleg valaki mégis sajnálja bele a libamájat, azt nyugodtan helyettesítheti más szárnyas májjal is, bár az ízhatás nem lesz ugyanaz.

A végére pedig íme Oszama-bin Mártonról egy kép, valamint egy felvétel a szokásos reggeli műsorukról (sajnos hang nélkül). A lényeg, hogy az itató közelébe rajtuk kívűl senki sem mehet :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  http://www.youtube.com/watch?v=3fAFSViQyi4

 

Már jó régóta nem kapott el az ihlet, hogy írjak, de a csirke téma már egy ideje aktuális nálunk. Nemrég volt nálunk a nagy "irtás" a baromfiudvarban és elkészítettük az egyik kedvenc dalmát csirkés fogásomat aminek a receptjét ma megosztom veletek. Igaz, hogy a dalmát konyháról sokaknak leginkább a halas és tengeriherkentyűs ételek jutnak eszükbe, azért számos olyan recept van amelynek szárnyas, sertés, borjú vagy bárány az alapja. Pár éve egyszer a tesómmal Primoštenben nyaraltunk és bár nem ott hallottam először erről a csirkés fogásról, de ha meghallom Primošten nevét, a szép óváros képe után valahogy mindjárt ez az étel ugrik be elsőnek.    

Piletina na primoštenski način - Csirke primošteni módra

 

Hozzávalók: 1 db 1,20 kg körüli csirke, 3 kanál liszt, egy kevés olívaolaj, 1 közepes fej hagyma, 6 dkg pršut (dalmát sonka - akár itthoni parasztsonkával is helyettesíthetjük) vagy szalonna, 6 db kisebb firss paradicsom vagy 2-3 kanál paradicsompüré, 0,5 dl Prošek (dalmát desszertbor, itthon Tokaji Aszúval vagy más hasonló desszertborral helyettesíthetjük), 2 kanál kapribogyó, 50 dkg borsó, 50 dkg újkrumpli, 3 gerezd fokhagyma, 1 kanál Vegeta, petrezselyem zöldje, só, bors.

 

Előkészítés: Mossuk meg a csirkét, szárítsuk le a bőrét és vágjuk darabokra. Aprítsuk fel a hagymát. Kockázzuk fel a pršutot vagy a szalonnát. Mossuk meg a paradicsomokat, majd mártsuk egy pár másodpercre forró vízbe és hámozzuk meg, magozzuk ki és kockázzuk fel. Tisztítsuk meg a borsót (friss helyett lehet mirelit is). Hámozzuk meg a krumplit és vágjuk kockára majd félig főzzük meg. Aprítsuk fel a fokhagymát és a petrezselymet.

Elkészítés: Sózzuk meg a csirkehúst, majd forgassuk bele a lisztbe. Öntsünk olajat egy mélyebb lábosba, majd a csikre minden oldalát pirítsuk meg jól a forró olajon. Amikor megpirult vegyük ki a darabokat egy tálba. Eztán szórjuk a felaprított vöröshagymát és pršutot vagy szalonnát az olajra amelyen előzőleg a csirkét sütöttük át és pirítsuk együtt egy kicsit. Adjuk hozzá a paradicsomot, fokhagymát, a pirított csirkehúst, kapribogyót, borsót, majd szórjuk meg Vegetával, öntsük le a Prošekkel és dinszteljük tovább, hogy a hús megpuhuljon. Dinsztelés közben szükség szerint adagoljunk egy kis vizet, nehogy lekapjon az étel. Amikor a hús már majdnem teljesen megpuhult, adjuk hozzá a félig főtt krumplit, borsot és a felaprított petrezselymet, majd főzzük készre. Friss salátával kínáljuk.

A csirke témához kapcsolódóan nemrég elcsíptem a főzős TV csatornán az egyik kedvenc séfem, Heston Blumenthal filmjét ahol a híres brit sztárséf a jó csirke ismérveit taglalta. A legfinomabb csirkének a francia Bresse csirkét kiáltotta ki (piros taréj, fehér toll, kék lábak - az abszolút francia trikolór). Azért kíváncsi lennék az ízére, bár azt mondják, hogy a húsát "aranyárban" mérik. Jó lenne valahonnan beszerezni egy pár kiscsibét vagy keltetni való tojást és itthon felnevelni. A sztárséf szerint a jó csirke ízének szempontjából fontos, hogy szabadtartású legyen ami nálunk abszolút megoldott, lévén akkora udvarunk van, hogy akár minigolf pályát is be lehetne rendezni rajta. Beszélt még a takarmányozásról és arról, hogy milyen fontos a megfelelő fehérjebevitel, amit a szabad tartású csirkék kapirgálás közben kukacok fogyasztásával érnek el. Pár napja felfedeztem, hogy a mi csirkéink (nem olyan puccos franciák, hanem igazi tűzrőlpattant magyar vörösek) kicsit máshogy oldják meg ezt a kérdést. Erről fel is teszek ide egy videót amit ma reggel csináltam. Remélem, hogy nem veszi el senki étvágyát. Figyelem! Csak erős idegzetű olvasóimnak ajánlom :-)))

http://www.youtube.com/watch?v=WMplnZts9nw

 

 

A szlavóniai gasztronómia rövid bemutatása után szeretném egy pár szóban bemutatni a horvát régiók konyháinak egyik fontos és jelentős „képviselőjét”, a zagorjei konyhát. Zagorje földrajzilag a zágrábi régióban található és Zágrábnál a Medvednica hegy mögött helyezkedik el. Innen ered az elnevezése is, „za gorom”, azaz a hegy mögött.

Zagorje a jó konyháján és jó borain kívül leginkább a termálvizes fürdőhelyeiről ismert. Legismertebb városai és községei Krapina (mely mellett 1897-ben több mint 900 ősember csontra bukkantak, a leletek a neandervölgyi embertől származnak), Krapinske Toplice, Varaždinske Toplice, Stubičke Toplice,Marija Bistrica (a legnagyobb Mária kegyhely Horvátországban).
Legismertebb szülöttei Ljudevit Gaj (Krapinában született) a horvátok legjelentősebb nyelvújítója, dr. Franjo Tuđman a független Horvátország első köztársasági elnöke (Veliko Trgovišće helységben született), de itt született Josip Broz Tito is (gondolom őt nem nagyon kell bemutatnom) Kumrovec helységben, mely falumúzeumáról is ismert.
A zagorjei ételekre is az a jellemző, amit személy szerint igencsak fontosnak tartok a konyhában, hogy rendkívül egyszerűek, de egyben nagyon finomak. Legismertebbek a Zagorski štrukli (rétes szerű étel, mely lehet desszert illetve sós főétel is, de erről majd később fogok írni), a Kotlovina (egy speciális főzőalkalmatosságban készülő étel), a kacsa vagy pulyka „Mlinci“-vel (egy speciális tésztaféle, melynek a receptjét majd a későbbiekben közlöm), a Zagorska bučnica (tökös-túrós rétes), valamint a Kisela repa s grahom – azaz Babos savanyított kerékrépa. Ezt a finom egytálételt készítette el a nővérem szilveszterkor.
Magyarországon a kerékrépát (más nevén tarlórépa, lat. Brassica rapa) első sorban takarmányozási célra használják, de emberi fogyasztásra is alkalmas. Horvátországban savanyítva használják, leginkább a téli vitaminhiányos időkben. Szinte minden piacon illetve kisebb-nagyobb élelmiszerboltban, szupermarketben kapható Kisela repa néven.
Savanyítása hasonló módon történik, mint a káposzta esetében. A kerékrépát meg kell mosni, meghámozni és nagylyukú reszelőn lereszelni, majd besózni és jól összekeverni. Ízlés szerint tehető bele egész bors, köménymag és babérlevél, de anélkül is finom. A lereszelt répát savanyító edénybe szórjuk (fahordó, műanyaghordó, 5 l savanyúságos üveg, fajanszedény, egyéb) és kicsit tömörítjük. Nem kell túlzottan tömöríteni, hogy a szálak ne törjenek össze, majd egy fadeszkát teszünk a tetejére és egy kővel lenyomjuk. Az eljárás a továbbiakban ugyanaz, mint a káposztánál, időnként (2-3 naponta) leszedjük a tetején képződött habot és felitatjuk a rajta lévő vizet, amit friss vízzel pótolunk, majd mossuk le a deszkát és a követ és tegyük vissza a tetejére. Tartsuk langyos helyen, amíg teljesen megsavanyodik, majd tegyük egy hűvösebb helységbe (pl. spájzba, vagy pincébe).
 
Kisela repa s grahom – Babos savanyított kerékrépa
 
Hozzávalók 6 személyre:
1 kg savanyított kerékrépa
50 dkg tarkabab
3-4 sertésköröm
1 közepes méretű csülök
felkockázott füstölt sonka, füstölt szalonnabőrke
kevés füstölt szalonna
3-4 gerezd fokhagyma
1-2 kanál liszt
egy kevés pirospaprika
                                                          só, bors, babérlevél, vegeta
 
A tarkababot előző este beáztatjuk, majd legalább 2 vízben megfőzzük (az első főzővizet leöntjük miután felforrt, majd másik vízben feltesszük főzni, így nem puffaszt annyira). Külön edénybe tesszük a savanyított répát, egész borsot, babérlevelet és annyi vízben tesszük fel főni, amennyi ellepi. Szükség esetén főzés közben még önthetünk hozzá vizet. Egy harmadik edényben feltesszük főzni a sertéskörmöt, a csülköt, a füstölt sonkát és a szalonnabőrkét, majd egy kis vegetával ízesítjük. Nem kell túl sok vegeta, mert a füstölt sonka és a szalonnabőrke is elég sós.
Amikor a húsok megfőttek, kivesszük a csülköt és kicsontozzuk, majd a húst felkockázzuk. A megfőtt savanyított répát leszűrjük, majd beleöntjük abba a lébe, amiben a hús főtt és hozzáadjuk a babot is. Szükség esetén a bab főzőlevéből is önthetünk bele.
Lazább fokhagymás rántást készítünk. Egy serpenyőben üvegesre pirítjuk a szalonnát, majd megpirítjuk rajta a zúzott fokhagymát, rátesszük a lisztet, és amikor megpirult, lehúzzuk a tűzről és belekeverjük a pirospaprikát. A rántást ráöntjük a babos, húsos répára és hagyjuk pár percig rotyogni, hogy az ízek összefőjenek.
Ha túl nehéznek találjátok az ételt, akkor rántásból elhagyható a szalonna, vagy az egész rántás is elhagyható. Ebben az esetben is szükséges kicsit beízesíteni fokhagymával, tehát egy kis olajon megpirítjuk a zúzott fokhagymát, lehúzzuk a tűzről és rátesszük a pirospaprikát, majd ráöntjük a készételre és összerotyogtatjuk.
Mivel a horvátok kevesebb pirospaprikát használnak az ételekhez, így ehhez az ételhez sem kell sok, csak éppen annyi, hogy a kész egytálétel egy kis színt kapjon. 
 
Dobar tek, jó étvágyat!
 
Üdv. Zora 
 
 

Miután sikerült enyhébb emésztőrendszeri problémákkal túlélni az ünnepeket, arra a következtetésre jutottam, hogy ennyi zabálás után be kéne fizetni a családot egy gyomorszűkítő műtétre, bár, kedves nagybátyám Zsiga szavaival élve: amióta feltalálták a zabálást, azóta nem tudunk enni...

Tehát, elmúlt a Szenteste, a Karácsony, a családi szülinapok, névnapok és gyomorügyileg túléltük a szilvesztert is, de az ünnepek alatt elfogyasztott ételmennyiség lefojtásaként kedves barátaink az István nap megünneplését dec. 26-ról január 2. estéjére tették. Én aznap ebédre már csak a rántott levesre és a mángold főzelékre (hasonló a spenóthoz) bírtam csak ráfanyalodni és azon imádkoztam, hogy este le bírjam győzni az enyhe húsundoromat, amire az ünnepek alatt elfogyasztott húsmennyiség után tettem szert (kocsonya, kacsasült, töltött csirke, töltött káposzta, csülkös-malaclábas savanyított répás bab, stb.). Kedves István barátunk felesége Dóri amúgy is híres arról, hogy ha buli van náluk, akkor az olyan mennyiségű kajával és piával jár, hogy ember legyen a talpán aki azt túléli, mert az asztal szó szerint roskadozik a sokféle hústól, körettől, salátától. Nem mondom, egy izmosabb koplalás után jólesik elmenni hozzájuk házibulira, de így az ünnepek után...

Mégis, mikor odaértünk és túllendültünk az első adag házi ágyas szilvapáleszon, kiderült, hogy az egyik kedvenc húsfélém lesz a vacsora, amiről a blogom is kapta a nevét: JANJETINA azaz BÁRÁNY!!! Hát ekkor feladtam. Elmúlt minden rossz érzésem a hússal kapcsolatban és nem bírtam kihagyni ezt a kaját sem. Mindjárt eszembe jutott a Bazi nagy görög lagzi c. filmből egy jelenet, amikor az egyik görög nagynéni megtudta, hogy a görög főhős udvarlója vegetáriánus. A bejelentés után a dermedt csendet azzal a mondattal törte meg, hogy "nem eszik húst? Nem baj, majd főzök neki egy kis bárányt." Sajnos ezt a finom húsfajtát hazánkban eléggé mellőzik és úgy vettem észre, hogy leginkább húsvétkor lehet kapni a nagyobb bevásárló központokban, és akkor is "arany árban". Én a báránnyal is úgy vagyok, mint a többi főzési alapanyaggal, ha lehet, akkor a legjobb egy megbízható tenyésztőtől megvenni és megbeszélni vele, vagy egy hentes ismerőssel (ha van éppen ilyen a közelben), hogy levágja. Szerencsére a bárány szinte minden része felhasználható. Ki lehet sütni egészben, fel lehet darabolni pörköltnek, vagy egy nagyobb sütőtálban egy kis rozmaringgal a sütőben is megsüthető, a maradék hús meg lefagyasztható. A bárány bőrét ki lehet készíteni és sokmindenre fel lehet használni. Az én ágyamban pl. a lepedő alatt derékaljként szolgál egy pár darab báránybőr már jó ideje.

Visszatérve a névnapi bulira, a bárányka egy részéből Dóri apukája (aki híres a fantasztikusan elkészített bográcsos kajáiról) pörköltet főzött, míg a többi részét a helyi pékségben készítették el szakértő kezek egészben sült krumplival. A pörköltnek annyira jó illata volt, hogy a csapatból mindjárt mindenki rávetette magát, és még azok is megkóstolták és jóízűen megették, akik addig nem igazán ettek bárányt, vagy valamilyen oknál fogva ódzkodtak tőle. Nyilván egy korábbi rossz élmény pl. egy rosszul elkészített birkapörkölt olyan sztereotípiát ébreszhtetett egy-két barátunkban a bárányhússal kapcsolatban, hogy nem szívesen akarták megkóstólni. Aztán végül is engedtek a rábeszélésnek és azt hiszem, hogy nem bánták meg. A pörköltből csak egy-két kisebb merőkanálnyit bírtam megenni (az is jó csontos volt), de az is egy élmény volt.

Aztán kicsit késve, de annál nagyobb örömet okozva megérkezett a pékségből a báránysült is. Ez a világ legegyszerűbb kajája, csak tudni kell jól elkészíteni. Szerencsére a pékségünkben nem csak a kenyérsütéshez értenek, hanem a jófajta húsok sütéséhez is (bárány, malac, csülök, sült bab, stb.). A bárány és az egész krumpli csak be volt sózva, talán enyhén be is volt fűszerezve (de nem sikerült rájönnöm, hogy mivel, ez a pékmester titka maradt) és a profi kemence megtette a hatását. Olyan omlós lett a hús, hogy valósággal leolvadt a csontról. Szerecsére nem száradt ki, ami néha előfordulhat, ha az ember sütőben próbálja kisütni a bárányt és nem figyel oda kellőképpen. Minden esetre, ha az ember télen elnosztalgiázik azon, hogy az Adria felé vezető utak melletti kis éttermekben milyen finom parázson sütött bárányt evett a nyáron, egy ilyen, pékségben elkészített fincsi báránykával is kárpótolhatja magát a következő nyárig. Főleg, ha a közelben van egy olyan pékség, ahol a pékek készek az ilyesmit elkészíteni.

Üdv.

Zorka

Sajnos a Szenteste és a Karácsony már elmúlt, de a nagy készülődésben nem volt időm blogolni. De ezzel (meg sokminden mással is) úgy vagyok, hogy jobb később, mint soha. Most a saját karácsonyi szokásainkról írnék pár sort és megosztok veletek egy-két receptet.

Az idei Ádám és Éva napja nálunk egy kisebb "balesettel" kezdődött. Elkezdtük a reggeli rohanást a takarítás és egyéb házimunka körül, amikor is Éva anyu bement valamiért a nagyapám szobájába - amit a halála óta raktárszobaként használunk - és az egyik macskánk a Mica köszönt neki, hogy "Mijaúúúú", azaz jó reggelt gazdikám. Valahogy beszökött amikor nem figyeltünk oda és ott töltötte az éjszakát a régi ágyon, ahol a dunyhák, párnák és egyéb ágyneműk vannak felsorakoztatva. Anyu gyorsan elkezdett kutatni, hogy a macsek hagyott-e valamilyen "nyomot" a szobában. Szerencsére kupac formájú ajándékot nem talált, de az ágyon volt egy dobozban a házi cérnametélt (amit a húsleveshez tároltunk be) és mivel más alkalmasabb helyet nem talált a cirmi, a reggeli pisilést a cérnametélten végezte el. Csórikám biztosan macskaalomnak nézte a tésztát. Az egyik haverunk aki jött Évát köszönteni, meg is jegyezte, hogy gazdagéknál levestészából van a macskaalom :-)))) Na az én aznapi feladatom így nagyon gyorsan eldőlt és neki is állhattam levestésztát gyúrni a cérnametélthez és a halászlébe való gyufatésztához. Ha meg már úgyis a konyhába vitt a sors keze, mindjárt meggyúrtam a keltkalácshoz való tésztát is, ugyanis nálunk az a szokás, hogy az éjféli mise után kocsonyát eszünk reggelire házi fonott kaláccsal.

Anyu most egy új fonott kalács recepttel állt elő, ami ellen eleinte tiltakoztam, mert úgy gondolom, hogy tartsuk magunkat a hagyományokhoz (és a hagyományos receptekhez), de aztán engedtem a nyomásnak és az új recept szerint csináltam meg a fonott kalácsot. Nem akarok dicsekedni, de  nagyon jól sikerült, ezért meg is osztom veletek a receptjét.

Fonott kalács:

Hozzávalók: 60 dkg liszt, 10 dkg vaj, 8 dkg cukor, 3 db tojás, 2,5 dkg élesztő, 3-4 dl langyos tej, csipetnyi só, reszelt citromhéj.

A lisztet beleszitáljuk a kelesztő tálba és a közepébe egy mélyedést készítünk, amibe majd beleöntjük az előkészített kovászt. A kovászhoz az élesztőt elkeverjük 1,5 dl langyos tejjel, 2 kanálnyi cukorral és egy kevés lisszel, majd a masszát beleönjük a lisztbe. Lefedjük és langyos helyre tesszük, hogy a kovász megkeljen. Amikor megkelt, elkezdjük összekeverni a liszttel és szépen lassan hozzáadunk 2 db tojást, a maradék cukrot, a reszelt citromhéjat, a csipetnyi sót és a maradék tejet. Ügyelni kell arra, hogy a dagasztás során elegendő levegőt dolgozzunk bele a tésztába. Anyu szokta mondani, hogy a keltkalács tésztája akkor jó, amikor elkezd csöpögni a plafon (homlok tájékon). Amikor a tésztát már jól kidolgoztuk, hozzáadjuk az olvasztott vajat, és még azt is jól beledagasztjuk a tésztába. Amikor ez megvan, fedjük le a kelesztő tálat és tegyük langyos helyre (pl. egy pléddel leterített radiátorra) és hagyjuk megkelni a tésztát. Amikor megkelt, gyúrjuk át egyszer és tegyük vissza a meleg helyre, hogy újra megkeljen. Amikor másodszor is megkelt, lisztezett deszkán enyhén átgyúrjúk még egyszer (ügyelve arra, hogy ne gyúrjuk ki belőle az összes levegőt) és 2 egyforma bucira vágjuk. Ez a mennyiség 2 kisebb keltkalácshoz elegendő. Az egyik bucit 4 részre osztjuk majd hurkákat gyúrunk belőle és befonjuk. Beletesszük a sütőformába és megkenjük a maradék 1 tojással, amit előzőleg felvertünk. A másik bucival is így járunk el. Ha valaki ezt macerásnak godnolja, akkor a tésztából csinálhat egy nagy keltkalácsot. Sütés előtt még meleg helyen hagyjuk egy kicsit, hogy megkeljen és 180 fokon 45 percig süssük ilyen szép pirosra:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi Ádám és Éva napján böjtölni szoktunk, bár már nem annyira szigorúan, mint a nagyszüleink. Az esti halászléig csak pirítós kenyeret eszünk egy pohár tejjel vagy egy kis tejfölös házi túróval. Régebben a nagyszüleink a böjti napon a kenyeret egy kis házi szilva vagy kajszi lekvárral ették, esetleg aszalt szilvát és diót rágcsáltak estig. Nálunk a Szenteste elmaradhatatlan menüje a bajai halászlé vegyes halból (2 kg tükörponty, egy-két szelet harcsa, 2-3 törpeharcsa, esetleg egy-két szelet csuka) házi gyufatésztával, a mákos tészta és a mákos vagy diós guba. Én az utóbbira szavazok, ugyanis nem szeretem a mákot. A család persze a szokásos ugratás gyanánt mindig velem daráltatja meg a mákot... Az "öregeink" úgy tartották, hogy Szenteste mákos tésztát vagy mákos gubát kell enni, hogy gazdagok legyünk, de Karácsony napján már nem, mert aki Karácsonykor mákot eszik, az bolhás lesz. A hercegszántói nagymamám a mákos tészta helyett barátfülét csinált házi szilvalekvárral majd a kész barátfüle egyik felét mákkal sorakoztatta egy nagy tálba, a másik felét meg darált dióval. Ízlés szerint a mákos tésztát és a barátfülét is még pluszban megédesíthetjük egy kis mézzel is.

A halászléről még annyit, hogy szerintem itt Baja környékén főzik a legegyszerűbb és legfinomabb halászlét. Nincs benne semmilyen fölösleges faxni a passzírozás körül. A halászlé főzésében is az örök elv érvényesül: egyszerű és nagyszerű. Nálunk anyu főzi meg mindig és az idén olyan sűrű lett, mintha passzírozva lett volna. Lényeg, hogy vegyes halból készüljön (amit egy nappal korábban be kell sózni) és az ember figyeljen oda az arányokra, a főzés idejére és hogy extra minőségű házi őrölt pirospaprikát használjon. Ízlés szerint lehet bele tenni egy-két kiskanálnyi darált erőspaprikát is, szerintem úgy finomabb lesz. Mi már évek óta egy helyi termelőtől, a volt tornatanáromtól vesszük a paprikát és állítom, hogy minőségben a környéken nincsen párja.

Az ünnepi asztalra díszítésként már gyerekkorom óta mindig került Luca napjától csíráztatott búza, gyümölcs (alma, narancs, citrom, mandarin), dió, aszalt gyümölcs, fokhagyma, vöröshagyma és egy tálkában méz, hogy jövőre is egészésgesek legyünk. Italként elmaradhatatlan a mézes pálinka házi páleszből és termelői mézből, valamint a jófajta házi vörös- és fehérbor és az ajándékozás után kezdődhet az egyszerű és fejedelmi vacsora. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Čestit Božić, azaz Boldog Karácsonyt!

 

Az első két beírásom a magyarországi horvátok receptjeivel kezdődött, de most már áttérnék a horvátországi receptekre is. Mivel jelenlegi lakhelyemhez Szlavónia esik a legközelebb, kezdeném ezzel a régióval. Egyszer a főzős tévécsatornán ecsetelte az egyik szakács, hogy olyan, mint olasz konyha igazából nincsen, mert Olaszország több régióból áll (Toszkána, Szicília, stb.). Ez abszolút ráillik a horvát konyhára is. A horvát konyha is tulajdonképpen a régiók konyhájából áll (Szlavónia, Muraköz, Drávamente, Zagorje (zágrábi régió), Lika, Isztria, Kvarner Öböl, Dalmácia...).

Szlavónia (véletlenül sem tévesztendő össze Szlovéniával!!!) Horvátország keleti részén található a Dráva, Száva és Duna által közrefogott részen és mezőgazdasági szempontból jelentős. Nagyobb városai Eszék, Slavonski Brod, Vinkovci, Vukovar, Đakovo, Požega, Virovitica, stb. Ezen a részen jelentős számú a magyar kisebbség. 
Éghajlatát és konyháját is tekintve eléggé hasonlít Magyarországhoz. Szlavóniában közkedvelt étel a hal, a vad, a sertés, de a szárnyasokat is kedvelik. Mivel most kezdődik a disznóvágások szezonja nálunk is és Szlavóniában is, a receptsort egy tipikus és közkedvelt szlavóniai előétel receptjével kezdeném, ez a Kulen. A kulenről azt mondják, hogy Szlavónia védjegye. Požega-ban évente rendeznek kulen fesztivált és versenyt Kulenijada néven, sőt, a kulennek még külön egyesülete is van Horvátországban. Az egyesület weboldalának címe: http://www.slavonski-kulen.com/ Aki tud horvátul, egy-két plusz infót is megtudhat erről az isteni előételről. A szakértők azt mondják, hogy a jó kulenhez  a hozzávalók arányát szükséges jól eltalálni. Remélem a lenti recept ennek megfelel majd. Természetesen akinek nincs lehetősége a fenti ételt SK elkészíteni, Horvátország minden nagyobb áruházában, húsboltjában, piacán hozzájuthat ehhez az ínyencséghez.
Kulen:
1,5 kg sertéshús
5 dkg fokhagyma
1 dkg durvára őrölt feketebors 
2,5 dkg só
2 dkg csípős darált pirospaprika 
2 dkg darált édes pirospaprika 
1 sertésvakbél
A sertéshúst (tarja vagy lapocka) ledaráljuk, majd megszórjuk a fűszerekkel és jó alaposan összedolgozzuk. A keveréket az előzetesen megtisztított és vízben alaposan kimosott sertésvakbélbe töltjük figyelve arra, hogy ne legyen benne levegő buborék. A belet hálósan összekötözzük, megfüstöljük, majd jól szellőző helyen hagyjuk száradni, érlelődni legalább 9 hónapig.  
Folytassuk a sort egy tipikus Szlavóniai főétellel, ez pedig a Čobanac. Az  elnevezés (nálunk a gulyásleves hasonlít hozzá leginkább) a čoban - juhász  szóból ered. Ez egy hagyományos szlavóniai főétel, melyet speciális rézborgrácsban készítenek szabad tűzön (úgy a legfinomabb), de a konyhában is ugyanúgy elkészíthető. 
 
Szlavóniai Čobanac
Hozzávalók 4 fő részére:
80 dkg bárányhús
2 kicsi csípőspaprika (macskap.cse), 1 kanál darált pirospaprika
20 dkg paradicsom, 1-2 fej vöröshagyma, 30 dkg krumpli
1 dl olaj
1 kanál liszt
1 dl száraz fehérbor
1 babérlevél, só, bors

 Az előmelegített olajon megpirítjuk az apróra vágott hagymát, megsózzuk, megborsozzuk, majd rátesszük a kockára vágott bárányhúst. Jól megpirítjuk, hozzáadjuk a babérlevelet, az apróra vágott csípőspaprikát, a darált paprikát, majd felöntjük meleg vízzel. Kb. fél órát főzzük, majd belekeverjük az egy kis vízzel kikevert lisztet, a felkockázott paradicsomot és még egy kis borsot. Így főzzük még kb. 20 percig, majd beledobjuk a kockára vágott krupmlit és hozzáöntjük a fehérbort és még kb. 15 percig főzzük. Amennyiben szükséges, a főzés során folyamatosan öntsük fel vízzel. Tálaláskor ízlés szerint tejfölt tehetünk rá.
És végül, de nem utolsó sorban, jöjjön egy tipikus Szlavóniai desszert, az Orehnjača, azaz diós keltkalács. Ehhez nem fűzök hozzá külön semmit. Ez a desszert úgyis mindenkinek ismerős lesz.
Orehnjača - Diós keltkalács
Hozzávalók a tésztához:
40 dkg liszt
só, reszelt citromhéj
2 dl tej
6 dkg cukor
2 tojássárgája
10 dkg vaj
4 dkg élesztő
 
Hozzávalók a töltelékhez:
50 dkg dió
15 dkg cukor
2 dl tej
10 dkg melegvízben áztatott, mosott mazsola
rum, reszelt citromhéj
 
Az élesztőt felfuttatjuk egy kevés langyos cukros tejben, majd az átszitált liszthez adjuk, megsózzuk, hozzáadjuk a reszelt citromhéhat, a maradék tejet, cukrot és 2 tojás sárgáját. Addig dagasztjuk a tésztát amíg buborékos kezd lenni. A vajat felolvasztjuk (vigyázzunk, hogy éppen csak felolvadjon, ne legyen forró) és a tésztára öntjük, majd a vajjal is jól átdolgozzuk a tésztát. Amikor kész, meleg helyen megkelesztjük.  Amikor egyszer megkelt, átgyúrjuk és újra megkelesztjük (így finomabb lesz a tészta).
Időközben elkészíthetjük a tölteléket. Felforraljuk a tejet, majd leforrázzuk vele a a cukorral, reszelt citromhéjjal összekevert darált diót, majd beleöntjük a rumot és hozzákeverjük a masszához a langyos vízben 2-3-szor átmosott és kinyomkodott mazsolát. A mazsolával mindig így járok el, mert egyrészt ezzel megtisztítom az esetleges szennyeződésektől, másrészt puhább lesz.
Amikor a tészta megkelt, kinyújtjuk, majd egyenletesen elosztjuk rajta a masszát és feltekerjük. A tetejét megkenjük tojássárgájával, majd kivajazott tepsire fektetjük és meleg helyen hagyjuk még egy kicsit kelni. 180 fokos sütőben kb. 1 óra alatt szép aranyszínűre sütjük. A kész süteményt tálalás előtt tekerjük be 2-3 réteg konyharuhába (így finom puha marad). Tálaláskor szeleteljük fel és szórjuk meg porcukorral.
 
 Dobar tek! Jó étvágyat!

Dragi Moji, Kedveseim!

Lassan kezdek belejönni a blogolásba. Már képet is sikerült felraknom :-)

Mivel amúgy is szezonja van és eléggé közkedvelt a sütőtök, ma ismét megosztanék veletek egy "egyszerű de nagyszerű" receptet, amit az itteni sokacok és bunyevácok is készítenek. Ez a "bundevara", azaz a sütőtökös rétes.

Szerencsére Anyukámnál otthon elég nagy a kert, úgyhogy szinte minden évben szoktunk  sütőtököt vetni. Szépen felfutnak a kerítésre és messziről úgy néznek ki, mint a halak a hálóban. Ősszel megvárjuk, hogy egy kicsit megcsípje a fagy és már mehet is a spájzba. Általában annyi terem, hogy egész télen kitart. A sütőtöknek az itteni horvátoknál több elnevezése van, pl. bundeva, turkinje (ez a török nők buggyos ruházatára utal) és a segedinke (azaz "szegedi", ezt az elnevezést leginkább Hercegszántón használják). Magam részéről leginkább az édesebb, hosszúkás fajtájút kedvelem, de van aki a zöldesszürke héjú, kerek fajtát részesíti előnyben, amelyik annyira nem édes. A Bundevarához mindkét féle megfelel, de oda kell figyelni, hogy az édesebb fajtájúhoz kevesebb cukrot használjunk. 

A tökhöz kapcsolódóan még csak annyi, hogy ha Horvátországban jártok, érdemes  hidegen sajtolt tökmagolajat venni. Bár első ránézésre kicsit drágának tűnhet, mégis érdemes megvenni és megkóstolni, mert mennyei íze van. Horvátországban szinte minden nagyobb élelmiszerboltban, szupermarketben kapható "bučino ulje" néven. Itt sajnos még nem annyira elterjedt, legalább is egy-két biobolt kivételével nem nagyon találkoztam vele. Ízesíthetjük vele a tartalmasabb salátákat (babsaláta, lencsesaláta, vegyes zöldsaláta, stb.) és csorgathatunk belőle pl. a sütőtök krémlevesre is. Salátaöntet készítésnél jól passzol hozzá a balzsamecet. Mindamellett, hogy nagyon finom, az élettani hatásait már nem is ecsetelem :-)

A recept:

Bundevara

Hozzávalók:

80 dkg sütőtök, 50 dkg réteslap (ráérősek és türelmesebbek maguk is készíthetnek rétestésztát, mert igazán azzal az igazi), 30 dkg cukor, vaníliás cukor, fahéj, olaj, fél pohár tejföl.

A sütőtököt nagylyukú reszelőn lereszeljük. Szétterítünk 2 réteg réteslapot és alaposan megkenjük olajjal. A tésztára rászórjuk a reszelt tököt, a vaníliás cukorral és a fahéjjal elkevert kristálycukrot és feltekerjük. Ezt addig ismételjük, amíg van alapanyag. Tejföllel megkenjük a roládokat. Ha a tejföl túl sűrű lenne, felhigítjuk egy kis vízzel és úgy kenjük a tetejére. Van aki csak olajjal keni meg és van aki felvert tojással (ki-ki ízlése szerint). Előmelegített sütőben szép pirosra sütjük, majd szeletelés után, tálaláskor megszórjuk egy kis porcukorral. Általában elég gyorsan el szokott "párologni" :-)

Dobar tek, Jó étvágyat hozzá!

Zora

Dobar dan dragi Čitatelju, azaz Jó napot kedves Olvasó!

Bár eddig azt hittem, hogy én sosem fogok blogolni, de az, hogy milyen kevés információ van a magyar a médiákban és a köztudatban a horvát konyháról, mégis csak arra késztetett, hogy "tollat" ragadjak.
Már a csapból is folynak az olasz, francia, kínai, thai, indiai és egyéb konyhák receptjei, de a horvát konyha remekeit méltatlanul mellőzik.
Remélem, hogy a blogom "hézagpótlóként" szolgál majd a Magyarországon közkedvelt "népek konyháinak" gasztronómiai palettáján.
Az autentikus horvátországi ételek receptjei mellett igyekszem majd begyűjteni és közzé tenni a magyarországi horvát kisebbség gasztronómiai gyöngyszemeit is.

Mielőtt röviden bemutatkozom és elkezdeném közzé tenni a horvát konyha remekeit, előre bocsátanám, hogy tegező módban fogok szólni a Tisztelt Olvasóhoz. Félreértés ne essék, nem akarok senkivel sem tiszteletlen lenni, de valahogy így barátibb hangulatú a dolog. Ahogy drága Anyukám szokta mondani (akit minden haverom és barátom tegez) nem mindegy, hogy azt mondják az embernek, hogy "Te hülye" vagy "Maga marha" :-)

A nevem Zorica, de mindenki úgy becéz, hogy Zora. Helyrajzilag Baján születtem és életem fontos részét egy Baja közeli faluban, egy sokac-bunyevác családban éltem-élem le (csak azért írom így, mert jelenleg városlakó lettem és csak hétvégenként fordulok meg otthon). Származásom szerint horvát vagyok, háromnegyed részt sokac, negyedrészt bunyevác. Mivel a falu ahol laktam-lakom bunyevácok lakta, így először egy tipikus bunyevác étel, az Uzlivance receptjét szeretném veletek megosztani. Az Uzlivance egy sűrű palacsintatésztával készült eléggé laktató étel, amit én főleg hideg őszi és téli estékre ajánlok. Gyerekkoromban gyakran ettük sós és édes formában is. Sajnos jelenleg nincs róla fényképem, de majd igyekszem pótolni. 

Íme a recept:

Uzlivance krumplival

Hozzávalók 4-5 fő részére:

3 db kisebb krumpli fejenként, só, sertészsír (Ha van, akkor mindenképpen házi zsírt javasolok. Szerintem az legjobb.)

A palacsintatésztához: 50 dkg liszt, 3-4 tojás, só, kevés tej és annyi szóda, hogy jó sűrű palacsinta tésztát kapjunk, egy kevés olaj.

Miután kikevertük a palacsintatésztát, hagyjuk egy kicsit állni, hogy a liszt kellően feloldódjon és a végén keverjünk el benne egy kis olajat is. Közben pucoljuk meg a krumplikat és karikázzuk fel. Olvasszunk fel egy kis lábosban 2-3 kanál házi sertészsírt és kenjük be egy nagyobb tepsi alját (bár nem épp a legegészségesebb, de a zsírt ne sajnáljuk alóla), sorakoztassuk az aljára a krumpli szeleteket, sózzunk meg, majd öntsük rá a palacsintatésztát. A tetejét szintén locsoljuk meg bőven az olvasztott zsírral, majd előmelegített sütőben (kb. 170-180 fokos, hogy ne süljön hirtelen) süssük szép pirosra. Felkockázva tálaljuk. Ha valakinek ez a variáció túl "vega" lenne, lehet a krumplik mellé tenni egy pár szelet füstölt házikolbászt is. Attól mégy "izmosabb" lesz az egész.

Az édes variáció:

Uzlivance almával

Hozzávalók 4-5 fő részére:

3 db kisebb savanyú alma fejenként, kristálycukor, étolaj. Az édes variációhoz inkább az étolajat javaslom a házi sertészsír helyett, de ez is ízlés kérdése (elvégre a régmúlt időkben még nem nagyon volt étolaj...)

A palacsinta tésztához: 50 dkg liszt, 3-4 tojás, só, egy csipet cukor kevés tej és annyi szóda, hogy jó sűrű palacsintatésztát kapjunk, egy kevés olaj.

Magozzuk ki és hámozzuk meg az almákat, majd vágjuk karikákra. Kenjük ki a tepsi alját az olajjal (vagy zsírral), szórjuk meg alaposan kristálycukorral, majd fektessük rá az almakarikákat és öntsük le a palacsintatésztával. A tetejét szintén jól locsoljuk meg olajjal vagy olvasztott zsírral és már mehet is az előmelegített sütőbe. Mire felül megpirul, az alján finomra karamellizálódik a cukor és megpuhul az alma.

Mindig is az "egyszerű de nagyszerű" dolgok híve voltam és vagyok. Ez a két feni recept pedig a maga nemében elég egyszerű és garantáltan nagyszerű:-) Készítsétek el és győződjetek meg róla személyesen is!

Pozdrav azaz üdvözlettel,

Zora