Miután sikerült enyhébb emésztőrendszeri problémákkal túlélni az ünnepeket, arra a következtetésre jutottam, hogy ennyi zabálás után be kéne fizetni a családot egy gyomorszűkítő műtétre, bár, kedves nagybátyám Zsiga szavaival élve: amióta feltalálták a zabálást, azóta nem tudunk enni...

Tehát, elmúlt a Szenteste, a Karácsony, a családi szülinapok, névnapok és gyomorügyileg túléltük a szilvesztert is, de az ünnepek alatt elfogyasztott ételmennyiség lefojtásaként kedves barátaink az István nap megünneplését dec. 26-ról január 2. estéjére tették. Én aznap ebédre már csak a rántott levesre és a mángold főzelékre (hasonló a spenóthoz) bírtam csak ráfanyalodni és azon imádkoztam, hogy este le bírjam győzni az enyhe húsundoromat, amire az ünnepek alatt elfogyasztott húsmennyiség után tettem szert (kocsonya, kacsasült, töltött csirke, töltött káposzta, csülkös-malaclábas savanyított répás bab, stb.). Kedves István barátunk felesége Dóri amúgy is híres arról, hogy ha buli van náluk, akkor az olyan mennyiségű kajával és piával jár, hogy ember legyen a talpán aki azt túléli, mert az asztal szó szerint roskadozik a sokféle hústól, körettől, salátától. Nem mondom, egy izmosabb koplalás után jólesik elmenni hozzájuk házibulira, de így az ünnepek után...

Mégis, mikor odaértünk és túllendültünk az első adag házi ágyas szilvapáleszon, kiderült, hogy az egyik kedvenc húsfélém lesz a vacsora, amiről a blogom is kapta a nevét: JANJETINA azaz BÁRÁNY!!! Hát ekkor feladtam. Elmúlt minden rossz érzésem a hússal kapcsolatban és nem bírtam kihagyni ezt a kaját sem. Mindjárt eszembe jutott a Bazi nagy görög lagzi c. filmből egy jelenet, amikor az egyik görög nagynéni megtudta, hogy a görög főhős udvarlója vegetáriánus. A bejelentés után a dermedt csendet azzal a mondattal törte meg, hogy "nem eszik húst? Nem baj, majd főzök neki egy kis bárányt." Sajnos ezt a finom húsfajtát hazánkban eléggé mellőzik és úgy vettem észre, hogy leginkább húsvétkor lehet kapni a nagyobb bevásárló központokban, és akkor is "arany árban". Én a báránnyal is úgy vagyok, mint a többi főzési alapanyaggal, ha lehet, akkor a legjobb egy megbízható tenyésztőtől megvenni és megbeszélni vele, vagy egy hentes ismerőssel (ha van éppen ilyen a közelben), hogy levágja. Szerencsére a bárány szinte minden része felhasználható. Ki lehet sütni egészben, fel lehet darabolni pörköltnek, vagy egy nagyobb sütőtálban egy kis rozmaringgal a sütőben is megsüthető, a maradék hús meg lefagyasztható. A bárány bőrét ki lehet készíteni és sokmindenre fel lehet használni. Az én ágyamban pl. a lepedő alatt derékaljként szolgál egy pár darab báránybőr már jó ideje.

Visszatérve a névnapi bulira, a bárányka egy részéből Dóri apukája (aki híres a fantasztikusan elkészített bográcsos kajáiról) pörköltet főzött, míg a többi részét a helyi pékségben készítették el szakértő kezek egészben sült krumplival. A pörköltnek annyira jó illata volt, hogy a csapatból mindjárt mindenki rávetette magát, és még azok is megkóstolták és jóízűen megették, akik addig nem igazán ettek bárányt, vagy valamilyen oknál fogva ódzkodtak tőle. Nyilván egy korábbi rossz élmény pl. egy rosszul elkészített birkapörkölt olyan sztereotípiát ébreszhtetett egy-két barátunkban a bárányhússal kapcsolatban, hogy nem szívesen akarták megkóstólni. Aztán végül is engedtek a rábeszélésnek és azt hiszem, hogy nem bánták meg. A pörköltből csak egy-két kisebb merőkanálnyit bírtam megenni (az is jó csontos volt), de az is egy élmény volt.

Aztán kicsit késve, de annál nagyobb örömet okozva megérkezett a pékségből a báránysült is. Ez a világ legegyszerűbb kajája, csak tudni kell jól elkészíteni. Szerencsére a pékségünkben nem csak a kenyérsütéshez értenek, hanem a jófajta húsok sütéséhez is (bárány, malac, csülök, sült bab, stb.). A bárány és az egész krumpli csak be volt sózva, talán enyhén be is volt fűszerezve (de nem sikerült rájönnöm, hogy mivel, ez a pékmester titka maradt) és a profi kemence megtette a hatását. Olyan omlós lett a hús, hogy valósággal leolvadt a csontról. Szerecsére nem száradt ki, ami néha előfordulhat, ha az ember sütőben próbálja kisütni a bárányt és nem figyel oda kellőképpen. Minden esetre, ha az ember télen elnosztalgiázik azon, hogy az Adria felé vezető utak melletti kis éttermekben milyen finom parázson sütött bárányt evett a nyáron, egy ilyen, pékségben elkészített fincsi báránykával is kárpótolhatja magát a következő nyárig. Főleg, ha a közelben van egy olyan pékség, ahol a pékek készek az ilyesmit elkészíteni.

Üdv.

Zorka

A bejegyzés trackback címe:

https://janjetina.blog.hu/api/trackback/id/tr111641623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása