Sajnos én egy lusta blogger vagyok. Ez abból is látszik, hogy egy éve kezdtem el blogolni, de a posztok száma azóta nem nagyon nőtt. Sajnos ritkán száll meg az ihlet (meg aztán néha belejátszik az időhiány is) így aztán pillanatok alatt eljött az újabb Karácsony és nagyon gyorsan el is múlt. Némi késéssel kerül fel a karácsonyi menünk receptje, de ez egy jolly joker típusú kaja, ami minden más ünnepi alkalommal gyorsan elkészíthető. Mivel Márton napkor nem érte utol a libáinkat a végzet, a "kivégzésre" Karácsony előtt egy héttel került sor. Talán jobb is, mert mostanra akkora "bundát" növesztettek pihetollból magukra a kis drágák, hogy két liba tollából meglett egy nagypárnányi toll és szinte alig voltak tokosak, úgyhogy nagyon gyorsan végeztünk a libapucolással. Tudom, most sokan fognak röhögni, de a mi libuskáink boldog libák voltak és nem kerültek a tömőgép elé pusztán azért, mert anyu nem tudta, hogy hol is tömethetné meg őket. Azóta már meglett az infó, úgyhogy a jövő évi libasereg már nem fogja megúszni ezt a tortúrát. Ahhoz képest, hogy nem voltak tömve, elég szép mennyiségű zsír lekerült róluk, és bár a májuk nem volt akkora, mint a tömött társaiké, azért finom volt. A gondos "bioüzemanyagos" táplálásnak (kukorica, búza, meg töménytelen mennyiségű fű és egyéb zöldféle az udvaron) köszönhetően mennyei ízű lett a húsuk, és itt most egy nagy bocsánatkéréssel tartozom drága vegetáriánus barátaimnak akik olvassák néha a blogot :-)

Nálunk a karácsonyi szárnyasok (legyen az akár liba, kacsa, pulyka vagy csirke) fontos és szinte elmaradhatatlan hozzávalója egy gyümölcs, melyért a bunyevácok és a sokacok is odavannak, melyből szerintem az egyik legfinomabb pálinka készül, melyet egy-két dalban is megénekeltek és mely Horvátországban elterjedt női név is, ez pedig a DUNJA, azaz magyarul birsalma. Én ódákat tudnék róla zengeni, annyira szeretem. Nálunk minden évben készül belőle befőtt, dzsem és sajt is, illetve el szoktunk belőle menteni egy pár darabot a karácsonyi ebédhez. Mivel nem egy szokványos gyümölcs és önmagában elég csekély a cukortartalma, így ez az egyetlen gyümölcsféle amit húshoz el tudok képzelni. Nővérem pl. a disznóvágásos cigánypecsenyéhez állandóan befőttet eszik, ami tőlem igencsak távol áll. Nos akkor jöjjön a recept.

Birsalmával töltött liba mlincivel

Hozzávalók: egy szép nagy (ha lehet házi nevelésű) liba, 2-3 nagyobb szem birsalma, só, esetleg Vegeta.

Elkészítés: a libát kívül-belül bekenjük sóval és Vegetával, majd a belsejét megtömjük a gerezdekre vagdalt, előzőleg a magházától megtisztított birsalmával, majd a nyílásokat hústűvel lezárjuk. Nagy sütőedénybe tesszük, öntünk alá egy jó nagy pohárnyi vizet (attól lesz szaftos a hús) és alufóliával letakarva 170-180 fokon szépen lassan sütni kezdjük. Amikor már majdnem kész, levesszük róla a fóliát, leöntjük az alatta összegyűlt zsírt és ha légkeverős a sütő, akkor légkeveréssel szép ropogósra sütjük. Közben locsolgatjatjuk egy kicsit a kisült zsírjával.

Köretnek a benne sült birsalmát szoktuk kínálni, illetve sütünk hozzá krumplit pékné módra (ez nálam úgy néz ki, hogy nagy szeletekre vágom a krumplit, előfőzöm, majd libazsíron lepirítok fokhagymát, rozmaringot, kakukkfüvet és ebbe beleforgatom a krumplit és sütőben ropogósra sütöm) és mlincit kínálunk. A mlinci egy tésztaféle, amit én molnár tésztának fordítanék, mert talán ez az elnevezés áll a legközelebb az eredeti horvát kifejezéshez. A mlinci elkészítése nem egy bonyolult művelet, de ha nem akarunk vele vacakolni, a horvát piacokon és nagyobb élelmiszer áruházakban vehetünk nagyon jó minőségűt.

Mlinci:

Lisztből és langyos sós vízből nem túl kemény tésztát gyúrunk, amit 4-5 cipóba kell elosztani. A cipókat kinyújtjuk, de ügyeljünk rá, hogy ne túl vékonyra, majd az elkészült lapokat egy tepsi hátulján, vagy a sütőrácson addig sütjük, amíg nagyon enyhe barnás színt kap. A kihült sült tésztát nagyobb darabokra törjük és enyhén sós forrásban levő víze dobjuk, egyszer megkeverjük és rögtön leszűrjük. Az így kapott főtt mlincit meglocsoljuk olvasztott zsírral és kicsit átkeverjük. A mlinci előre is elkészíthető és száraz helyen, gézzacskóba csomagolva sokáig eláll. 

Íme a "mestermű":

Desszertnek az egyik kedvenc mediterrán tortámat, a Spliti tortát készítettem el. Bár az elkészítése kissé macerás és időigényes, de az íze kárpótol mindenért és a receptje az "egyszerű de nagyszerű" elvet követi, aminek én abszolút a híve vagyok a főzésben.

Splitska torta - Spliti torta

A tészta hozzávalói: 15 dkg dió, 15 dkg aszalt füge, 15 dkg mazsola, 3-4 kanál rétesliszt (félfogós liszt), 9 tojásfehérje, 9 kanál kristálycukor.

A tészta elkészítése: vágjuk kisebb darabokra a diót, fügét és mazsolát, majg keverjük át a liszttel. A tojásfehérjéket verjük kemény habbá a cukorral és lassan dolgozzuk bele a liszttel kikevert hozzávalókat ügyelve arra, hogy a tojáshabot ne törjük össze. A masszát egy kb. 35x40 cm-es kizsírozott-kilisztezett tepsibe öntjük és 180 C fokon kb. 25 percig sütjük. A kész tésztát hosszában 3 egyforma csíkra vágjuk és megkenjük a krémmel.

A krém elkészítése: 9 tojássárgája, 7-8 kanál porcukor, 25-30 dkg vaj, vaníliás cukor (én mostanában a bourbon vaníliás változatot használom mert finomabb). A tojássárgákat habosra keverjük a porcukorral, majd gőz fölött sűrűsödésig keverjük tovább. Amikor kihült, hozzákeverjük az előzőleg habosra felvert vajat, majd a kettőt együtt még jól átkeverjük, majd megkenjük vele a lapokat. A tortát megszórjuk csokireszelékkel, vagy egyéb cukordísszel. Tálalásig a hűtőben, vagy nagyon hideg helységben tároljuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

u.i.: jó lenne néha egy kis visszacsatolás az olvasóktól, de itt sajnos csak úgy lehet kommentet beírni, ha bejelentkezik az ember. Minden esetre a címemre is küldtehtitek: bubi0513@gmail.com

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.